Radioaktív
2006.07.29. 23:45
Ragadozó
Jövök, akár egy szélvihar, ami a szabadban talál Üldözlek, vadászlak, mint egy áldozatra, amíg nem talál Egy ragadozó, elakad a szó, mégis küzd foggal, körömmel Adrenalin táncol a szívével
Bárhol jársz most, bármi rejt és bárki lát Egy megszállottként vadászom rád Üldöz a szerelmem
Minden perc, amíg élek Amíg a vér az eremben jár Minden kép, amit látok s engem lát Minden szó, amit hallok Amíg a testem visz tovább Addig hajt, amíg nem találok rád
Jöhet akár a mennyország, vagy a pokol tüze, ami az utamba áll Mint egy megszállott szerelmes, aki ölni is tudna, úgy kíván Kereslek égen, földön, én küzdök örömmel Adrenalin táncol a szívemmel.
Tetovált sorszám
Én mindent elmondok Bevallok mindent, mert elkövettem szinte mindent, amit lehet És kegyelmet nem kér Mert szinte minden szánt szándékkal történt Én elhagyok mindent Amint csak lehet. Anya, felejtsd el a nevet, amit adtál nekem És ne gondoljon rám Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem
Nekem ez a hely már nem mond semmit Nekem ez a hely egy rémálom
Nekem ez börtön, ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom, se éjszakám Nekem ez a hely, egy kényszerzubbony Nekem ez a hely egy zárt osztály Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám
Én mindent elmondok Bevallom neked, csak hogy tudd, hogy hol a helyed, mert te is ugyanaz vagy, mint én És kegyelmet nem kér Mindegy, hogy fekete vagy fehér, vagy éppen mi a hited Én elhagyok mindent Nem vagyok szent, egy szemen szedett hazugság a szerepem És ne gondoljon rám Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem.
Radioaktív
Érzem a bőrömben, Hallom a lüktetésben, Érzem a levegőben, amit beszív a testem. Látom a vaksötétben. Minden könnycseppben. Hallom minden pillanatban itt benn, az elmémben. Táncol a csontjaimban, Lüktet az izmaimban, És minden ízben, ami a nyelvemhez érhet. Érzem az illatodban, Gyilkosban, áldozatban Ezt a különös lényt, ami éltet.
Mindenhol utolérhet, szabadon. Nem bír vele erő se hatalom. Akár egy modern bomba, ami radio- Ez is radioaktív!
Érzem a fájdalomban, Örömben, bánatban, Hallom az elmúlás utolsó sóhajában. Minden állatban, növényben, emberben Ezt a különös lényt, ami éltet.
Ami vagy
Ne legyen kevesebb a szereped, Mint ahogy kell, és ahogy szereted. Nem kell fődíj Az élet nem jó vagy rossz film.
De ne csak azt add elő, ami vagy Te azt add oda, ami vagy majd Csak ez a két út van. Menj és válassz!
Vedd el, ami csak kell, ami jár Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd Ha szeret is, törd össze a szívét Vagy add át azt, ami neki is jó Legyen más Trójában a faló! Te legyél mindig kint, Vagy legyél mindig bent, Te legyél mindig fent, Vagy legyél mindig lent. De az, ami vagy - csak azt add! Az, ami vagy - csak azt add!
Ne legyen örömöd, ha letöröd, Másnak az örömét, ha leköröz. Ez nem verseny. Nem eszik forrón, se nyersen!
De ne csak azt add elő, ami vagy Te azt add oda, ami vagy majd Csak ez a két út van, nincs több. Menj és válassz!
Vedd el, ami csak kell, ami jár Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd Ha szeret is, törd össze a szívét Vagy add át azt, ami neki is jó Legyen más Trójában a faló! Te legyél mindig kint, Vagy legyél mindig bent, Mert jó és rossz jöhet, De csak az, aki sose hibás, Az vessen rád követ. Az vesse az elsőt!
Nincs végleg vége
Nincs tűz, ami véletlen ég Nincs út, amin nem járt még más Nincs robot, ami magától lép Terv nélkül egyszer csak talpra áll Csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ Ahol él, és amerre jár
Lehet, hogy nem volt soha más ilyen És még nem szólt soha rád így senki Az élet, ami nem ér véget De mi lesz a folytatás? (Ha azt hiszed, hogy végleg vége, ha vége)
Nincs hang, ami semmitől van Nincs pofon, amit ne adna más Nincs olyan nap, hogy ne lenne nap Csak a felhő takarja esetleg el, de láss! Mert csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ Ahol él és amerre jár.
Olyan az élet...
Néhány szó, ami mindenkiben az, És ugyanolyan jó, Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él, Örökre megmarad Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől Kemény, mint a kő De a szíve nem tud fájni, eljön az idő Könnyebben törik, mint a jég
Reggel ott, ahol a Nap, ha kel Éjjel ott, ahol a Hold figyel Minden csillagon a fény Hülyeség, hogy nem érdekel
Olyan az életed, amilyet kívánsz, Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz Pont az a story vége, amire vársz Legyen happy end ha véget ér
Néhány jel, néha mindenkinek kell, Hogy nincs egyedül De bármi is jön, amit másokkal teszel, Az egyszer visszaköszön Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért Valamitől fél De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél Hullik, mint fáról a levél.
Black-Out
A szál itt fut tovább, minden fekete-kék Ha lehet, legyen minden az, amit ér De ma egy egész más nap vár Visszhangzik minden, amit leírtál
Tíz éve egy garázsban részegen Én rád is emlékszem Öt évre rá spirál és zöld legyen Anyagra éhesen Pár éve az Isten állata Az Úrhoz csendesen De mindig a színpad az otthona
Van, aki mindig erre jár Más már régen másra vár Sok ember mindent elfelejt Én meg semmit Néhány arc így is elvisel A többi másnak gondolt De én már elmondtam mindent
Milyen a szárny, ha letöröd Legyen a zöld az örömöd De ma egy egész más nap vár Visszhangzik minden, amit leírtál
Tíz éve egy garázsban részegen Én rád is emlékszem Öt évre rá spirál és zöld legyen Anyagra éhesen Pár éve az Isten állata Az Úrhoz csendesen De mindig a színpad az otthona Itt él csak.
A törvény ugyanaz
Van aki semmit nem csinál, Van aki csendben ordibál, Van aki örömöt árul, a másik a sarkon egy drogdealert vár. Van aki hataloméhesen, Van aki mindig kéjesen, És akad olyan is, aki mindig a kiutat keresi.
Itt lenn a Földön, vagy a levegőben, vagy a vízben...
Sok mindent láttál már. Bárhol a Földön a törvény ugyanaz mindig, csak másképp. Mindent hallottál már. Az okosabb enged, az ostoba szenved mindig, csak másképp.
Van aki mindig elhiszi, Van aki direkt átveri, Van aki örömöt keres, de csak olyat talál, ami már másnak nem kell. Van aki semmit nem tanul, Bárkinek minden megy szarul, És olyan is akad, aki mindig a kiutat keresi.
Nap
Poros út, zöld táblák, fák és kövek Bárhol és bármerre jársz Ahol felkel a Nap Ez az érzés haza vár Az élet másik oldalán
Alig van egy hely, ahol a közelembe férsz Én is mennék feléd, de eltakar a kép, Ahol a pénz az úr, az idő meg pénz, De a legjobb orvos meg az idő, hogyha vérzik a szív, De ezt mégsem tudja tőlem megvenni, Senkise mondja meg mennyi Az ára annak, amikor hiányzol, Mert tudod, több vagy nekem koldustól meg királytól Ez engem éjjel-nappal leláncol, Nincs az a kincs, ami megállít, Tudod, elmegyek bármilyen határig.
Poros út, zöld táblák, fák és kövek Bárhol és bármerre jársz Ahol felkel a Nap Ez az érzés haza vár Az élet másik oldalán
Alig van egy pár év, látod, alig van idő Mint a ménkő, az élet vad szerető Ahol úgy hatvan év, nagyot harap, És aki egyedül halad, annak a végén mondd, mi marad Mert a lényeget pénzért nem veheti, Senkise mondja meg mennyi, Az ára annak, amikor hiányzol, Mert tudod, több vagy nekem koldustól meg királytól.
Még egyszer
Ismerlek régről, És tudom, hogy mit jelent, neked egy társ Már fújom kívülről Igen, hogy csak hallgassak rád Mert ilyen ez a világ Hogy szeret vagy gyűlöl, mindegy Egy démon nem változik angyallá De én úgy látom, szűkölsz csak És úgy omlasz majd össze, mint egy kártyavár
Mindegy, hogy mire gondolsz Mindegy, mit látsz Mindegy, hogy mit beszélsz, már nem hat rám
Már ellőtted Ördögöt festesz a falra Ez a szöveg gyenge Ez már nem hat rám
Ismerlek hírből Én tudom, egyedül vagy, és hogy miben hiszel De beszéljünk tényekről Mert hiszen hallgatni arany, hogyha üres a fej Hogy szeretsz, vagy gyűlölsz, mindegy Azt te se hiszed el, hogy bármit megtehetsz. És lehet, hogy szűkölünk majd amikor rájössz Hogy ez a hiba volt a végzeted.
Mindenki, mindegy ki
Mindenki és mindegy hogy hol él És mindegy ki, mindegy, hogy mi a neme Mindegy, miért teszi, vagy miért nem tesz meg valamit Mindegy, hogy hisz vagy nem valamiben
Mindenki megfizeti, amit kért Mindenki kölcsönből él Mindenki tartozik valakinek És nem marad adós senki a végén.
A körúton
Néhány esti fény A körúton hideg szél tépi az ágakat, Egy üveghang hozzám ér. Én bízom benne majd, Hogy a hajnali fénnyel jössz, És csendben átkarolsz, Majd halkan elmondod, hova viszel.
Várom, hogy eljössz, Itt vagyok rég. Megfogom a szárnyad, Minek fék. Veled az úton Ragyog a fény, Én fogom a szárnyad, Emelj még!
Néhány halk zörej, (ez a kezemről a lánc) A körúton a földre hull Az arcom hófehér, de szemeimben Te ragyogsz. Én bízom benne majd, hogy a hajnali fény majd hoz, És csendben hozzám érsz, Majd halkan elmondod, hova viszel!
|