Amíg tart
Hagyjatok bízni!
Jönnek és mennek hatalmak De legalább mindig jó nagyot buknak Ölelnek és dobnak az ajkak De néha a kulcsom jó a kapuknak De, ha nem találom meg még a helyem Attól kard alá zeném, fejem Nem teszem, hogy elmondjad újra: "Mi a fasznak élni, ő is megunta?"
"Ember küzdj, és bízva bízzál!" De, ha nem megy legalább engem hagyjál!
Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik
Vannak és lesznek is gondok A hét főbűn mindig tombol Annak a fejnek is mondok Pár szót, akit az élet rombol: A világ és a lét itt kegyetlen Közhely, mégis így van temetlen Minden szemét marad a régi De pár szép percért érdemes élni
Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik
Gyilkos hajsza a percekért Megszakadni a semmiért Sok-sok ember túl sok bajával Az egész bolygó, levert fajával Én nem tudom, hogy hogy lesz vége De MA nem érdekel, csak legyen béke Meg szerelem, bál, gitár na meg a haverok Így lesz, ha itt még bízok
Hagyjatok bízni! Talán, ha küzdök, működik Hagyjatok bízni! Különben ezt is elveszik
Lásd (Amit Neked szántak)!
Nehéz ismét belátnom Hanyatlik szép világom Divattá vált a vakság Újra, pedig ész kell manapság Hazugsággal irányít Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer
Mert egymagadban kevés vagy Összefogni nem hagy A félelem, kényelem vágy De mégsem változol tehát...
Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha
Nem az vagy, amit vettél Csak egy rabszolga lettél Akit börtönbe zárnak És cserébe hasznukra várnak Nem is számít a részvét Csak az, hogy győzz; A részét Mutattam csak a vésznek Oly kevés szerep jut az észnek
Annyi minden veszett el (Mert) sötét még az ember Ha rájön, újabb hatalmak Szakítják szerteszét. De csak...
Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha
Utazó
Gyűlölet, vagy imádat Valaki hallja az imádat Elveszett egy beteg korban Szerethetsz-e lenn a porban? Vagy úgy kell működj, mint a gépek Érzéstelen mintaképek Ha szívet használsz azon nyomban Talán szállhat, ahol dobban
Szerezd meg, ami neked kell És temesd el, ami beléd ver A tested meghal napról-napra De a lelked megvan, harcolj azzal!
Utazó világból jöttél Reméled, jól döntöttél Elhagyod a tested ma éjjel Egy vagyon a lelked a fénnyel
Nem lehet már megmaradni Nyugodtnak, ahol kezd aratni A káosz, a terror, a hazug szenny Nem a bejáratnál olcsó a Menny Hogy túléld, erősnek kell lenned De kell, hogy legyen lélek benned Mert, ha egyszer bent feladtad Már meghaltál, csak te nem tudtad
Utazó világból jöttél Reméled, jól döntöttél Elhagyod a tested ma éjjel Egy vagyon a lelked a fénnyel
Miért nem érzel? Miért?
Ha mennem kell
Ez a boldogságom, ez az óvó kar Hogy van még, aki engem így akar És a lelkem tükre Ez a hangos zaj A szavaim, a szép, a jó, a baj
Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fenn marad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat
Tudom azt, mi a dolgom És lesz is még Míg örömöt szerez mi bennem ég Ami jót még adhat Ez az élet. Én Kikaparom a Föld e féltekén
Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fennmarad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat
A boldogság, a szerelem, a szex és a zene, a család, buli, barátok, a minden hite A biztonság, a szeretet, az otthon, a nyerő, ha igazért harcol ész és az erő Az állatok, a természet, az étel, az ital, lázadás és jóért a vihar Az évszakok, a Nap, a bolygó, az ég és minden, amiért még érdemes élni...
Majd, ha mennem kell, menjek úgy Hogy emlékem fennmarad És mi véget ér: teljes út Ki fontos, majd megsirat
Adj még (édes álmokat)!
Gyerünk, adj még többet! Szerintem még bírom Tovább tart ez majd az égben, síron túl Nehéz most itt hagynom Akit nem hagynék el De, hogy BÍRD, egy másik énem léte kell
Ha túl sok a szemét ebben A sorsban, szegényebben Állok, de mégis talpon Mert szívem ébren tartod
Adj még édes álmokat És így már nem folytogat - Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat Hallom. Már várom, mit szíved tartogat
Bizalmat csak egyszer Adok és csak egyszer Kapok, mégsem kell félnünk érzem, mert A közöttünk gyúlt szikra Hatalmas tűz mára Gyönyörben és mélyben hűség védett vára
Láss úgy, ahogy lettem! Értsd meg, amit tettem! Adj meg minden jót nekem! És én érted ezt mindig megteszem
Adj még édes álmokat És így már nem folytogat - Gondom - csak játék, ha kéjes hangodat Hallom. Már várom, mit szíved tartogat
Amíg tart...
Megteszed, elveszed Azt, amit az élet ad neked De céltalan, hasztalan Ha úgy éled, hogy vágytalan Míg tart
Arcodon fájdalom Mert boldogságod gát a célodon Vesztenél, vagy küzdenél Nem tudod még, hogy élnél
Neked is tudnod kell, mit ér Amit eddig megtettél Neked is tudnod kell, mi az Amit élhetnél, míg... Tart
Tart míg tart, De neked is tudnod kell, miért élsz Majd
Neked is tudnod kell, mit ér Amit eddig megtettél Neked is tudnod kell, mi az Amit élhetnél, míg... Tart
Tart míg tart, De neked is tudnod kell, miért élsz Majd
Itt az én időm
Elkezdtem, itt vagyok, egy matt helyzetbe zárva Lelkemben megszorult egy olyan élet vágya Ahol már csak is azért kell harcolnom, Amiben hiszek. Hidd el Az összes többi élve hat láb mélyre földel
Láttam már annyi tervet, De nem tudom mi az ábra Mert bukás túl sok lett Ezért nem vehetem lazábbra
Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet És el kell bele ma buknom
Játszmám csak egy van, ezért nem mindegy, hogy élem Közben a fontos nevetni, nem hogyha már végem Míg céltudat vezérel, segít, majd jobbra fordul Minden még akkor is, ha az ég is a földre zúdul
És ha már szívni kell Én döntsek, merre fújom Jöttem, majd elmegyek De ez csendben el ne múljon
Megkapom-e azt ami jár? Megkapom-e azt aki jár?
Itt az én időm, hogy tudjam milyen a sorsom Itt az én időm, hogy tudjam, a jelet hordom Ami megmutatja, hogy az élet jó lesz ezen az úton Vagy csak a rossz lapra tettem a tétet És el kell bele ma buknom
Nincs vége
Véget ért már ezerszer Szavukban ott volt a fegyver Nem hittem volna, hogy én is Egyszer így érzek, de mégis... Elhagyott minket a mámor Átvágta torkát ma Ámor Az emlékek szépek, de mára Kiégtél. Mondd mi is vár ha...
Nincs szerelem, de nincs vége Nem tudok, de dönteni kéne
Új tavasz nem jön a télre Hullámunk partját elérte Néha még jó, ahogy nézel A megszokás tart erős kézzel Tévedés volt itt keresnem Társat, de új útra leltem Az emlékek szépek, de mára Kiégtél. Mondd mi is vár ha...
Nincs szerelem, de nincs vége Nem tudok, de dönteni kéne
Eljött a szép idő végre Végső ítélet a jégre Azt adja meg, amit más nem Én övé, s ő már szerelmem Hinnék az ő hitében Választ az ő szemében Látok, ha eltakar a sötét És engem így akar Nem baj, ha...
Nincs vége
Harcot vívnék?
Néha még Kell a mély De nem lehet Szenvedély Mindened a szenvedés Élvezed a megvetést
Nincs már benned Nincs már jó Nincs már vágy, se szó
Ez nem az amiért Ő nem az akiért Érdemes Harcot vívni
Ha végtelen benn a tél A fontosabb elvetél Ha élvezet a szenvedés A gyűlölet a véged és...
Ez nem az amiért Ö nem az akiért Érdemes Harcot vívni
Ez nem az amiért Ő nem az akiért Ez nem az amiért Harcolnék Ő nem az akiért Szenvednék
Mindig, mindent
Eljön a tavasz újra Minden zöldell, a dalát fújja Innen kezdődik el az este És, ha van még valami, vesd be! Pörget a zene még adj rá hangot! Gyenge a pia, de hat rá. Tartsd ott Bent nehogy elkerüljön Akibe kéne, hogy elmerüljön
És hogyha úgyis megtör Ez a malomgép, majd egyszer Hagyd ott a gályát és merd Mondani azt: "Ma nem kell"!
Kell, hogy emlékezz minden álmodra Mert csak űrt hagy majd múltad számodra Hogyha félsz attól, mit most megtennél Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél! Mindig, mindent újra el!
Tombol a nemek harca Édes illata, gyönyörű arca Kéjes hangja és teste csábít Tűzben szempárja elkábít Itt van a szerelem, érzem Néha fájhat, de én kérem Még, ha fárad is, támad újra Illik rám, mint gyűrű az ujjra
Kell, hogy emlékezz minden álmodra Mert csak űrt hagy majd múltad számodra Hogyha félsz attól, mit most megtennél Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél! Mindig, mindent újra el!
Örökké
Én nem kértem, csak úgy kaptam Amit az ösztön rámhozott Láttam, megkívántam És rögtön feldobott A csaj még rakott hozzá És ez nem volt túl kevés Nála talán jobb vár És nincs több szenvedés
Örökké harc dúl bennem A fénytelen árnyék mennyit ér? A vágy és tűz hajt engem De tőled féltem ez kísért
Én nem értem a dolgot Szemedben nincsen megvetés Hozzám hozott sorsod Kezedben döntés mégse' mész Egy rohadt verem alján fekszem És jobban elterít Ha veled leszek Aztán, közbe' mégis felrepít
Örökké harc dúl bennem A fénytelen árnyék mennyit ér? A vágy és tűz hajt engem De tőled féltem ez kísért
Nem vagyok egyedül
Mondd, hogy érted, amit tettem! Jó, vagy éppen szemét lettem? A bent a fontos, mer' az titkos! A szánalom most nagyon gyilkos Úgy vagyok most, mint a képen: Csendbe', rendbe', mosoly szépen De bent a hangom, üvölt hallom Oldanom kell, hiszem, vallom
Még
A gyűlölet még, néha rám száll Nem jön el most akit vártál A jó a fontos, tudom jobban De néha minden ideg robban
Mondd, HOGY értesz És mondd, HOGY féltesz Kell, HOGY lássam HOGY van még társam
Hogy nem vagyok egyedül...
Ember alkot, tehát érzek Ha sértesz, akkor pedig vérzek Nincs tökély még, hibát vétek Azt, amim van, felezzétek De bent az állat nem hagy engem Kér a testem, kér a lelkem Új gyönyör jön, fáj a kontroll Mind a kettő hív e pontról
A gyűlölet még, néha rám száll Nem jön el most akit vártál A jó a fontos, tudom jobban De néha minden ideg robban
Mondd, HOGY értesz És mondd, HOGY féltesz Kell, HOGY lássam HOGY van még társam
Hogy nem vagyok egyedül
|