Egy életen át
Itt benn
Új az erőm végre már A boldogság egy szikrára vár Csak tőled, hogy bent lángra gyúljon A hosszú tél a porba hulljon...
A tűztől, amit adhat Ha a tényt már elfogadtad Hogy nincs még hibátlan lét Mert ember vagy és nem gép És felülemelkedhetsz Ha az elmédbe szült ketrec Nem zár be mint régen A legtöbb nehézségen
Néha mát úgy érzem, hogy rámszakadt ez a világ De mindig rájövök, hogy csak felfelé jó az irány
Itt benn tombol az életkedv érzem És élvezem Itt benn tombol az életkedv érzem Ha elhiszem
Néha fenn és néha lenn A túlélési ösztönöm mégsem Gyengül, amíg át nem éltem Mindent mit nagyon reméltem
És jut még nekem a jóból, Egy boldog, igaz korból Küzdök, amíg bírom A sorsom én is írom És van még merre mennem Van még remény bennem Van még kit szeretnem És van, ki szeret engem
Itt bennem még tombol az élet A sorsom majd hozza a véget De addig nem adnám itt benn fel Itt bennem még tombol az élet A sorsom majd hozza a véget De addig hadd kapjam meg ami kell
Én azt üvöltöm
Ránk szakad megin' a sok mocsok dolog Rengeteg szív a rossz ügyért dobog Látni sem bírom néha azt, hogy Mennyi szar van, de most kapaszkodj!
Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán Addig amíg nem jut át a világ saját falán Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény Van még saját világomban fény
Mert a jót keresem, néha megkapom Boldogít az is, ha jónak adhatom Hallgatom, amit a szívem és eszem Súg nekem, nyitva néz körül szemem
Minden ami vagyok az nem gép S ez ne is legyen másképp Mert ha műanyag lennék Elvesznék...
Tudd meg, itt érző szív ver, a fontos a jó, a szeretet Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepet Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás
Rengeteg a bóvli, műanyag szemét Átverik a trendi ostobák fejét Zsarnokok nyernek egyre több teret, Népbutítóké túl sok főszerep
Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet Megteszem, míg tehetem, míg nem túl nagy a kár Ésszel élnem nekem is muszáj
Itt vagyok és remélem érted, amit neked Mondok ezzel, amit én is élvezek Többet ennél csak annak adhatok önmagamból, akihez közel vagyok
Tudd meg hogy én Azt üvöltöm neked, amit szívem akar
Rajtad áll
Megszülettél, nevelkedtél Itt hagyod majd, ha elmentél De az kérdés, hogyan éled Helyesnek melyik utat véled
A tudás fontos, mert megtaníthat, Hogy azt is átlásd, ami elvakíthat Figyeld, hogy mit súg a szíved Ha helyén van, majd megsegíthet
(ha) rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz benned és tetteidben a válasz hogy a helyes úton érj célba mondd mennyi harcot vállalsz?
Az akaratod szabad, ez néha nagy teher De ajándék is, hogyha jót teszel A boldog életért tedd, amit tudsz Vigyáznod kell, merre indulsz Ahogy az életed végigéled Olyan lesz majd a végítélet Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz De csak magad felett uralkodhatsz
Mondd, mennyit? Mondd mennyit? Mennyit?
Az utadért!
Nem akarok elszakadni
Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt De ha megkapod már nem érdekel Ott rohad a szemétdombon majd
Hogyha börtön ez a lét, az elítélt A szabad akaratnak rabja, de mégis Kell, hogy nyugalomra leljen a szív Keresi, mindig akarja
Attól aki fontos, attól ami jó Nem akarok elszakadni Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt Ha nem akarok elszakadni.. elszakadni..
Mint a hű öleb suttogom neked Hogy mennyire imádlak éjjeleken át Szereted az ilyet, az én szívem a tied De indulok, ha érzem a vér szagát
De a póráz hosszú és a nyakörvön A tüskék kifele állnak A viadal után én visszatérek, Hogy megpihenjek nálad
Legyen a Föld!
Mivé lettél ember? Neved gyilkos fegyver Merre tartunk innen: Arra válasz nincsen
De eljöhet a változás, Egy jó ügyért az áldozás De az ébredés messze még Amíg elhiszed, ez épp elég
Legyen a Föld jobb hely, mint volt Hagyjuk el már ezt a kort Ahol a béke túl kevés Jöjjön el az ébredés
Épp elég bajt hordoz a sors De gátat foltoz A nagy folyón, aki képes De minden erőnk véges
De kényszerít a helyzetünk Ha majd végül elérezünk A pontra hol felébredünk Vagy ostobán elveszünk
Legyen a Föld Legyen a Föld Legyen egy jobb hely!
Múlnia muszáj
Nézd meg, hogy rohannak el A röpke földi évek És ha nem figyelsz, A nagy lehetőségek Így hát most azonnal Lépned kell, amíg bírsz Mert senki nem fog helyetted Utólag már hiába sírsz
Nem baj, ha néha félsz Vagy mástól is segítséget remélsz De tönkremész Ha mindig félve élsz
Annyi mindent veszthetsz még el Ha a bentlakó félelmekkel Nem tudsz mit kezdeni Hát kezdd el őket leküzdeni
A benned élő félelem Lehet óvó védelem De lehet nagy kudarcot tápláló Élelem Csak úgy vallhatsz kudarcot Ha nem is próbálsz tenni Csak az nem fél semmitől Akinek nincs mit veszteni.
Minden ami fáj Múlnia muszáj
Két kezünkben
Érzem, hogy Látom, hogy Újabb áldozatra les A vég szörnye Már kitörve Talán majd minket is keres
Ott lohol a kezdet nyomában Nagy trófeák otthonában Üt, vág a lét ostorával De elkerül még ostromával A döntés itt a két kezünkben Együtt vagy a szürkületben A döntés itt a két kezünkben Nem a végzetünkben
Ha elfáraszt Elválaszt Ez a világ, akkor is él A kötelékünk A múltunk miattunk beszél...
Az eltűnés kampánya ellen Ne járjon át az a szellem Amiben a vég fogant máshol És így ott leszek veled bárhol
Ha a hited az én hitem Majd veled építem Az utat, amíg lehet Vagy amíg engeded
Lázadj fel!
Mihez is kezdhetnél? Minek is engednél? A hatalomnak, ami sorba állít Hogy így pitizzél a szolgasorsért Az ostobáknak, a megvetésnek A gondolkodásunkért
Lázadj fel sárba tiprott népem! Egy dallal láncaid széjjel tépem
Igazi békét várunk De tönkrezúzzák álmunk A rosszindulat tengerével Az igazságtalanság hadával A szívünk és az ész a fegyver Indulj hát szavával!
Mindkét énem
Átok, vagy égi jel? Néha nem is tudom Egyszer az égbe visz, máskor kibaszottul unom Hogy mindig megtalál mind a két énem De mégis így vagyok teljes, úgy érzem.
Még él, mindig itt van mindkét énem Széttép, de egyben is tart , amíg érzem
Adni is tud, ha kell ez a kettős állapot Zenémben hallhatod és rajtam láthatod Talán majd jobb leszek, de addig ilyen vagyok Persze, hogy változom, mégis önmagam maradok
Ha kérdeznéd miért él (széttárnám karom) A rosszabbik énem, de mégis a jót AKAROM AKAROM
Éjszaka, egyedül
Egy újabb éjszaka vár És megnyugszik a határ Testem a várt kényelem De elmém száguld velem Játszom az őrültet Vagy igazi őrült lett Minden ember már, Hol van a határ?
Ismét rendbe teszem A lelkem és az eszem De ha nem megy, indul a harc Amíg jobb nem lesz az az arc Aki itt van a tükrömben Börtönőr a bőrömben De elmém felszabadul Békül és vadul
Ahogy egy új nap a végéhez ér Talán rájössz majd, hogy miért Teszed a dolgod az úton jársz Egy boldog élet ízére vágysz
Vársz Vársz Egy boldog élet ízére te is úgy vágysz
Tűzön és vízen át
Minden újabb percben Amiben magány vár engem Erős vágy él bennem Hogy újra átélhessem Azt a szépséges csodát A gyönyör édes mámorát Amit lényed adni tud És ami a szívemhez jut
Minden álmod érdekes Érted, érzem érdemes Magam jobbá tenni És ha kell, megküzdeni A nagyvilág szemetével Amitől te rejtettél el Amikor elfáradtam De tőled erőt kaptam
Te vagy a vágy és érzelem Te vagy a szívnek értelem Amikor eggyé válunk És egy álmot látunk
Add, amit csak te tudsz, mert kell aki vagy És ezt nekem hidd el Itt, ahol ipari közhely A "szeretlek", de én erős hittel?
Hiszek a hatalmas erőben Amit a szerelem adhat itt benn Hogy tűzön és vízen át Óvjam gyönyörű angyalát
|