Fekete-Kék

Átment a téren a hangom
Nem hallom jól
Innen beszélek ha kéred
De látod onnan szól

Csak szívd, még szívd
Add át, ha megtelt a véred
A szál itt fut tovább
Itt senki sem vár ha félek
Az éjszaka fejreállt.
Itt állsz a fényben
Rád szól a hangja
Nézz fel az égre nézd, ott táncol egy belőtt hangya.

Érzed, nem?, de te lassan szállsz velem!
Fekete kék...

Táncol az ablak a fénnyel
Majd hátra néz
Flegmán a sötétséggel, ez az álma
Ha szembe lép

Csak szívd, még szívd
Körben az arcunk a téren fekete szél alatt
Felszáll az égre a füstje, ez az érzés elragad
Itt ülsz a mélyben, rád szól a hangja
Nézz fel az égre nézd, ott táncol a belőtt hangya.

Eltűnt a fény, eltűnt a fény,
Eltűnt a fény, eltűnt a fény,

Nézz rám!
Érzed, nem?, de te lassan szállsz velem!
Fekete kék...

Árnyak

Nyomodban lépkedsz
Mindig ott jársz
Elmédből árnyak élnek nézd
Kitart a vágy

Reggel vagy éjszaka
Mindig úgy vár
Mindent megkaphatsz magadból
Csak érezd, hogy mindent odaadnál

Eleven vér a testedből
Te vagy az arcod
Bármit látsz most csak kérd, na kérd,
Na kérd, na kérd...

Amiről nem beszélsz
Amitől nem látsz
Tudod és benned él
Mert érzed Nem talál!
Amiről nem beszélsz
Ami még nem fáj
Tudod és félve lépsz
Mert érzed Fagyhalál!

Kezed a válladon
Lábadra lépsz
Szemedbe tükörképed néz
De nem beszélsz

Akármit kérhetsz
Bármit is látsz
Mindent megkaphatsz magadból
Csak érzed, hogy mindent odaadnál
Eleven vér...
Magadra nézel most is úgy fáj
Testeden vadak taposnak, nyomukban jársz.
Eleven vér...

Vigyél el

Nézem, jön a vihar
A tények vize sodor
Álmom, szemem hideg
Mert senki nem jön elém
Nem lesz semmi gond se baj
Ne félj!
Élni nem muszáj, ha nem lehet
Porba hulló fényeső a vér
Szűk lett ez a világ!
Szólj rám ha kell
Veled vagyok
Vigyél csak el
Ha nem baj!!!
Nézem, jön a siker
Az undor színe megöl
Álmom, szívem hideg
És senki nem jön elém
Nem lesz semmi gond se baj
Ne félj!
Élni nem muszáj, ha nem lehet
Porba hulló fényeső a vér
Szűk lett ez a VILÁG!
Szólj rám ha kell
Veled vagyok
Vigyél csak el
Ha nem baj!!!

Néma ajkak

Szelíd könny a vér
Néma tó az arc
Az eső hangja hív
De kinek mondanád
Miért hazudnál?
Félek
Az emlék körbe zár
Kék lesz
Az eső és a sár
Bármit odaadnál egy szóért
De hangod mélyre száll, fáj még!
Ezüst színű kép
Senki nem beszél
A mesék hangja hív
De kinek mondanád
Miért hazudnál?
Félek
Az emlék körbe zár
Kék lesz
Az eső és a sár
Bármit odaadnál egy szóért
De hangod mélyre száll, fáj még!
Szívet fest a láng
Fegyvert ránt az éj
Feszült csendben állsz
Mert az ajkad nem mozdul
Nem beszél...
Bármit odaadnál egy...

Benned vagyok

Testem némán
Lágyan száll
Mélyen benned
Nincs már más.
Ez az a hely ahol éreztem
Hogy ez a szín ami várt
Te vagy mélység a tengerben
Ölj meg hát!

Véred ugyanúgy vérem
Méreg amivel megtalálsz
Várj! maradj ne vedd el a fényt
Mert a méreg benned a vágy
Várj! Te is szállsz velem, ahogy én
De te ne engedj el már!
Lelkem némán
Hozzád száll
Mélyen benned
Mindig vársz
Ez az a kín amit éreztem
Hogy Te vagy a másik vágy
Belövöm újra a vérembe
Tedd meg hát!
Véred...

...az első

Álmom vágyat éget a falakon
A világ láthat, mióta megvagyok
Vékony fekete csíkkal a kezemet
Szemet is festett, hogy lássam az életet
Bejön a fény
Esik a hó
Ki vagyok én
Tudom jól Bárki láthat
Én vagyok az első, a nagy fehér falon
Velem a mélység, itt minden én vagyok
Arcomon a felhő semmit nem takar
Leszek az első, itt semmi nem zavar.
Nálam nem, olyan könnyű az ébredés
Egy falon végzem, az élet csak TÉVEDÉS.
Érzem hideg a vérem ami megfagyott.
Vagy nem is volt mert a testem csak krétafolt.

Orosz rulett

Szél, rámszállt az éj, megtalált
Fényt, későn láttam már
Nem volt rossz, nem féltem
Nem fáztam, nem kértem
Nézz rám, nem látok üres a tár

Térden állsz!

Vér, támaszt egy kéz, nincs tovább
Fényt, későn láttam már
Nem volt rossz, nem féltem
Nem lőtt rám, azt hittem!
Nézz rám, füstöl a cső, üres a tár

Térden állsz!

Fogd meg a kezem, és szorítsd
A szívemhez, hogy érezzem
Akarom látni az arcod,
Mikor a vértől iszapos lánccal
Magammal rántalak a Halálhoz
Akarom látni a szemed
Ahogy remeg, remeg, remeg a tested

Vér, támaszt egy kéz, nincs tovább
Fényt, későn vártam már
Nem volt rossz, nem féltem
Nem lőtt rám, azt hittem!
Nézz rám, füstöl a cső, üres a tár

Térden állsz!
Térden állsz!
Térden állsz!
Térden állsz!

Élek még

Fekszem egy gyűrött ágyon
Arcom a fényben
Vigyázza őrült álom
Fejemben mélyen
Bezárva kéz a kézben
Álom a lelkem
Agyamban néma képek
őrzik meg énem!
Félve néz rám
Arcomba vág
Zöld fény árad
Síromra vár
Élek még Ez az érzés megmarad
Élek még Csak a testem megtagad
Élek még nem érzem önmagam
Élek még Csak a zöld fény elragad!
Fekszem egy tépett ágyon
Kezemre nézek
Nem segít rajtam, fázom
És újra félek
Bezárva kéz a kézben
Álomnak érzem
Agyamba tép a fénye
Nem mozdul értem!
Félve néz rám...

Jég

Csendben ha lép
Mögötted áll
Akarni kényszer
Mindent még
Fehér a vér
Sötétben áll
De tükre mindent elmesél
Nem érdekel hol ér utól
Kemény a hely ahol
Nem érhet el, hiába szól
Hideg a kéz a hátamon
Jég Testem jég
Némán Körbezár.
Akár a fény
Vagy mint a hang
Akarni képtelenség még

Nem ég a tűz
Szemében hó
Karomnál jégcsapokra fűzve
Nem érdekel, hol ér a vég
Keményen hajt a tét
Nem érhet el hiába hív
Hideg a vér, fagyott a szív
Jég...

A kép

Néma csend
Sárga fal
Tükörkép
Görbe arc

Hideg ágy
Meleg fény
Valami más
Tévedés

Néha nem értem mi van
Olyan furcsa minden így
Lehet, hogy nincs is semmi baj
Talán álmodom még
Elmozdul minden s visszaáll
Repülni hív nem félek egy ismeretlen vágy.
Ma újra vár
Ha zöld az ég
Magával ránt
A falon bent a kép
Megint száll
Földet ér
Újra más
Fekete-kék

Lenéz rám
Felkarol
Belém lát
Bármikor
Néha nem érzem mi vár
Olyan furcsa lett a tér
Lehet, hogy nincs is benne más
És csak álmodom még.