Vihar

És, hogy az álmok sötétben élnek
Legyen testvérem az ég, és a
Vihar
Hogy az arcom ne gyűrje meg a
Napfény
Mossa el könnyeim az eső és a vihar.

Spirál

Velem van, igen ma ezt is elhoztam
Fejemben, zavart képet rendeztem
Homok, fény, meleg van
A spirál még mindig ébren tart
Üres kör, igen, igen megtöltöm

A tudat már itt van bennem él
Érzem
A vörös lény körbe jár, széttépem!

A sötét félek mindent hall
Tele van minden az arcoddal
Tele van minden a képével
Tudom miért hoztál el

Tudom van, igen ott van a sarokban
A vörös lényt
Ő se' látja most, nem csak én
Arcomon, bár nem nagyon
De látszik a spirál hagyta nyom
Üres kör, igen, igen megtöltöm.

Rabolj ki

Bármit féltettem, mindent
Elhagytam
Bennem van, mégsem jó
Agyamban képekkel - kiégett
Álmokkal
Lehet, hogy nincs rá szó
Félrenéz - mellém áll
Hogy mennyit ér, ha elhasznál
Félrelép - meggyűlöl
Állba vág, önmagára tör
Hogy milyen a vég
Ami bennem él
Legyen a tiéd
Tiéd a szó, némaság
Érzem valahol engem vársz
Tiéd a jog, mit ér a vágy
Belőlem nem kell semmi már
Megöl a fény, ha megtalál
Félek, valaki engem vár
Tiéd a jog, mit ér a vágy
Rabolj ki, a lelkem nem kell már
Bárhol léteznék, gyorsan végezném
Tudom, hogy nem nagy kár
Bennem más, lehet, hogy benned szép
Semmit sem ér, ahogy csak megkívánsz
Élhetnénk - érted más
Néma tó, benne engem látsz
Tépj belém, de hagyj meg minden jót
A sötétben rabolj el minden szót
Minden perc késő
De minden másodperc
Mindent szétrombol
Vidd el hát, vidd el hát, vidd el hát.

Kert

Égen nem repül
El a vágy
Még mindig
Hajlanak el a fák
Velük van és
Álma ha beleszív
Dolgozik ott
Lenn a fű
Nézem, nyüzsgő
Hangyaboly
Köveket perzsel a tűz
Akartam mást
A hangya lángol szebben
A lelkünk száll
Megbocsájt talán majd mindent
Ha zöldül minden
Ha mindig hátra hív
Ne mondj semmit, én tudom,
Hol van a híd
Alatta, az a nyüzsgő domb
És a kert ahogy elhagytam
És tudom, miért fáj minden a
Múltamban
Télen nem beszél ez a kép
Itt, megint színtelen csak a tér
Velük van álma ha jön a fény
Dolgozik majd lenn a fű
Nézem nyüzsgő hangyaboly
Mindenre felelő
Akartam mást
A dombon hívtak engem
A lelkem száll
Örökre el kell mennem
Ha zöldül minden...

Maradni?

Minden érzés a térben él
Minden hangod a mélybe szól
Ki hoz választ és miért félsz?
Miért félek?
Ha homokként a tengerbe szórsz
Valaki kezembe néz
Az aki hiába szól
Valaki mögöttem áll
Az aki szívébe folyt
Mondd, ha menni kell
Miért félek?
Maradok érzem, tiéd a
Mélyben
Szólj, ha menni kell
Neked
Én is érzem
Marad a fényed a
Szemed egy képen
Én is érzem, vérzem,
Vérzem, vérzem
Minden éjjel, ha hozzám
Ér
Minden álarcot vízbe
Folyt
Te adsz választ, hogy
Miért élsz
Miért élek?
Ha tűzbe mártasz egy
Hideg szót
Valaki fejembe néz
Az aki sötétben szólt
Valaki mögöttem áll
Az aki magamba folyt
Mondd, ha menni kell...

Esőnap

Kék köd ébred
Átkarol
Eső olvad az arcomon
Te a növény csak ekkor élsz
Hogy képet fessen
A múltba néz
Az elme
Ami fáj
S hogy a sivatag milyen
Táj
Viharban
De újra mély
És a testem a lelkedé
A lelkedé
Mélysötét
Sötétkék

Mégse fáj, mégse fáj
Hogy az eső hideg kép
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér
Mégse fáj, mégse fáj
Csak az eső színe más
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Hideg tested
Marad még
Csak a lelked érje fény
Meg a víz
És a messzeség
Ami mindig újra meg újra mindig
Újra hív
Meg az álom, meg a vágy
Meg az örök megváltás
Ami benned él, ami mély
És a testem a lelkedé
Mélysötét
Sötétkék

Mégse fáj, mégse fáj
Hogy az eső hideg kép
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Mégse fáj, mégse fáj
Csak az eső színe más
Elkísér, elkísér
Ahogy a kezed pengét ér

Szélben ázunk, akárcsak
Ő viharlelkeket ismerő
A kezed kezemtől
Elszakad
Ahogy itt van, most is
Megmarad
Ez a kép ami fáj
Ami most is ordibál
Hogy szeress amíg mély
És a testem a lelkedé.

Óz és a Csodák Temploma

Körben a hangok, fények
A varázsló keze körbe zár
A szívemet pörgeti, félek
Ma is ugyanaz a tegnap vár
Ez az a hely, ahol érzem
Hogy elmondhatom mi ami jó
A gonosz mellém lépett
Meghallgatna, de elhal a szó
Valami mélység a fejemben
Valami kékség a szememben
Van egy kérés a lelkemben, itt benn
Pont olyan szív kell
Mint a többi
Ne átkozz el
Segíts hinni
Pont olyan vér kell
Mint a többi vagy áldozz fel
Tudok hinni
Remeg a testem, a lábam
Túl hosszú ez a hallgatás
Eljött az ideje, vártam
Hogy szülessen egy megoldás
Ásom a sírom és hallom
Színekbe borít a hang
Magasba húz, megborulsz
Nem lehet még tiéd a rang
De nem gyűlöl sem téged
â varázsló és fényben él
S lehet egy óhaj, amit te vagy én
Valaki elmesél
Remeg a tükör, vérzik a szám
Gonosz a hallgatás
Legyek semmivel sem rosszabb
Mint körülöttem bárki más.

Rituálé

Bennem élsz, vigyél el, szüless újra át
Tekints rám s tiéd lesz az óceán!
Gyere velem úgy, mint aki ezer álmot élsz
Te a víz, ami hív te a mélyben is fényhez érsz
Gyere velem tűz, mint aki örök fényt ígér
Ez a szív vagy a vér mi a fájdalom s mennyit ér
Benned él, változás minden újra más
Tekints rá, s tiéd lesz az óceán
Fényben áll, vigyáz rám bárhol is érjen a vég
A színe zöld, hideg kör ez örökkön tartó lét
Gyere velem úgy, mint aki hazug völgyben élsz
Te a bűn, ami tép te a
Testben is célhoz érsz
Gyere velem kín, mint ami mindig elkísért
Ez a vég, vagy a tér, mi az élet és mennyit ér
Ami mindig elkísér
Amit elmesélB
Amit jó ha tudsz, s ha fáj is van
Hogy mindig újra élsz!
Gyere velem úgy, mint aki újra másra vártB
Te ha félsz, vagy ha fáj, te mindig mélybe vágysz.

Lepketánc

Megvárt a reggel, az álom itt hagyott
Nem mondta el, hogy meddig tart meddig kell
Elért a fényben, hogy megtudja a végét
Te vagy csak velem, mert megkaptad a szélét

Vidd el a csendet már nem bírom tovább
Sötétben ülve oly súlyos a mélység és a vágy
Akarom újra, hogy széttéphessem veled
Magkapták a port az agyam és a vérerek

Szólj hozzám ha érted
Méreg vágy
Hallgasd el ha kérem
Lepketánc

Ne áruld el, hogy milyen a szó
Tudom, hogy félsz, mégis jó
Ne mondd el még,
Hogy milyen, ha szép
Hazugnak érzed, ha bejön a kép

Ha tisztul a kép, ne mondd, csak
Kérd a fényt magad is megkapod
Az arcokon a porba Hulló szavakon lépkedve
Félek nem tagadom

Szemében a vérem, úgy zihál a vágy
Üvöltenék most is, hogy nem, nem megy tovább
Add a szád, hogy megkapjam a port
Nekem is maradt még egy csepp a sivatagból

És hogy miért ilyen az álom, ha a fényben megint rám nyit a bűn
Hogy miért nem találom, ha agyamban már túl nagy a zűr
Olyan, mint az élet, ha magad éled ami nem túl sokat tehet érted
De eléd tárja a képeket, vagy eltakarja végleg a lényeget.

Tükör

Ezer szín, az arca szembe néz
Benne van
A jövő, a jelen és a múlt is megtalál
A madár mélybe szállt

Hideg fény, de a lelke zöld
Ajka mögött egy hazug vércsepp
A szemfogára forrt
Tudom ő is benne volt

A folyó partja él
Rajta minden elvetél
Ezüst színe fény
Ami nem beszélne, nem beszélne

Amit ér
Benne megvadulhat a vágy
Mennyit ér?
Hideg arca kékre vált
Amit ér
Tudom meddig Úr a lánc
Mennyit ér?
Velem Újszakákon át...és vár
Vár!

Naiv szempár és gyűrött arc
Zordnak látszik a növény,
Amely eddig sivatag földjén nőtt
Nézd a színe mégis zöld

A hegyek csúcsáról mélybe húz
Mégis érzem, sőt tudom, mert látom
Hogy a bálvány színe kék
Vele haza is eljutnék

A folyó partja áll
Rajta minden megtalál
Arcom színe fény
Ami nem beszélne, nem beszélne

Amit ér...

Kígyó

Álom
Erdő kép
Körbe néz
Méregfoga
Vérhez ér
Olyan hosszú az út
Mint a teste is
A kígyó szíve bennem él
Nekem ne mond el
Hogy ő mit él át
Éhes szeme könnyben áll
Olyan hosszú az út
Mondd, hogy mi vár még
A kígyó szeme földre száll

Ő a föld, s az égig ér
Figyel rám
Ez a test és köztünk él
Ma még vigyáz rám

Meddig ér el
Éget
Mondd, hogy élek
Félek
Meddig ér el
Méreg
Fémzöld teste

Vörös sziklák közt
Társra vár éhes szive földet ér
Olyan hosszú a test
És csak körbe jár a kígyó meleg vért
Ígér soha ne szólj rá ő bennem él
A parancs szelíd könyörgés
Olyan hosszú az út és elég már
A kígyó lelke földbe száll.

Ma...

Rám száll a hajnal
Ma egy egész más nap vár
Túl tiszta aggyal
Mégis valami bennem jár

Meleg tenger víz
És a mélység
Hív, de ez más
Nincs halálvágy

Hegyek ormán száll, ez a vég
Vagy csak nem értettem még

Valami ösztön mászott rám
Valami hív
Valaki engem választott és istenít!

Miért vagyok ma jól?
Hisz vérem ma csak tisztán vér
Miért esik ma jól?
Ha ő is a szemembe néz

Miért vagyok ma jól?
Hisz vérem ma tisztán ég
Miért esik ma jól?
Ha rámtör a fény

Félek, ha vége
Minden másként lesz, mint rég
Más lesz a fénye
Ha a nap az égre lép
De még zöld a tó
És a sivatag
Meg a sarkkörön a hó
Tudom mennyit ér
Meg a fény
Hidd el bennem él a jó

Valami börtön nyílt meg
Nézd, valami hív
Valaki engem választott és istenít!

Miért vagyok...

Tudom, hogy hisz bennem
S hogy milyen mély ami vár
És ha tőlem kér
Vagy velem jön,
Vagy velem száll.