Esőnap
2006.07.17. 22:52
Vihar
És, hogy az álmok sötétben élnek Legyen testvérem az ég, és a Vihar Hogy az arcom ne gyűrje meg a Napfény Mossa el könnyeim az eső és a vihar.
Spirál
Velem van, igen ma ezt is elhoztam Fejemben, zavart képet rendeztem Homok, fény, meleg van A spirál még mindig ébren tart Üres kör, igen, igen megtöltöm
A tudat már itt van bennem él Érzem A vörös lény körbe jár, széttépem!
A sötét félek mindent hall Tele van minden az arcoddal Tele van minden a képével Tudom miért hoztál el
Tudom van, igen ott van a sarokban A vörös lényt Ő se' látja most, nem csak én Arcomon, bár nem nagyon De látszik a spirál hagyta nyom Üres kör, igen, igen megtöltöm.
Rabolj ki
Bármit féltettem, mindent Elhagytam Bennem van, mégsem jó Agyamban képekkel - kiégett Álmokkal Lehet, hogy nincs rá szó Félrenéz - mellém áll Hogy mennyit ér, ha elhasznál Félrelép - meggyűlöl Állba vág, önmagára tör Hogy milyen a vég Ami bennem él Legyen a tiéd Tiéd a szó, némaság Érzem valahol engem vársz Tiéd a jog, mit ér a vágy Belőlem nem kell semmi már Megöl a fény, ha megtalál Félek, valaki engem vár Tiéd a jog, mit ér a vágy Rabolj ki, a lelkem nem kell már Bárhol léteznék, gyorsan végezném Tudom, hogy nem nagy kár Bennem más, lehet, hogy benned szép Semmit sem ér, ahogy csak megkívánsz Élhetnénk - érted más Néma tó, benne engem látsz Tépj belém, de hagyj meg minden jót A sötétben rabolj el minden szót Minden perc késő De minden másodperc Mindent szétrombol Vidd el hát, vidd el hát, vidd el hát.
Kert
Égen nem repül El a vágy Még mindig Hajlanak el a fák Velük van és Álma ha beleszív Dolgozik ott Lenn a fű Nézem, nyüzsgő Hangyaboly Köveket perzsel a tűz Akartam mást A hangya lángol szebben A lelkünk száll Megbocsájt talán majd mindent Ha zöldül minden Ha mindig hátra hív Ne mondj semmit, én tudom, Hol van a híd Alatta, az a nyüzsgő domb És a kert ahogy elhagytam És tudom, miért fáj minden a Múltamban Télen nem beszél ez a kép Itt, megint színtelen csak a tér Velük van álma ha jön a fény Dolgozik majd lenn a fű Nézem nyüzsgő hangyaboly Mindenre felelő Akartam mást A dombon hívtak engem A lelkem száll Örökre el kell mennem Ha zöldül minden...
Maradni?
Minden érzés a térben él Minden hangod a mélybe szól Ki hoz választ és miért félsz? Miért félek? Ha homokként a tengerbe szórsz Valaki kezembe néz Az aki hiába szól Valaki mögöttem áll Az aki szívébe folyt Mondd, ha menni kell Miért félek? Maradok érzem, tiéd a Mélyben Szólj, ha menni kell Neked Én is érzem Marad a fényed a Szemed egy képen Én is érzem, vérzem, Vérzem, vérzem Minden éjjel, ha hozzám Ér Minden álarcot vízbe Folyt Te adsz választ, hogy Miért élsz Miért élek? Ha tűzbe mártasz egy Hideg szót Valaki fejembe néz Az aki sötétben szólt Valaki mögöttem áll Az aki magamba folyt Mondd, ha menni kell...
Esőnap
Kék köd ébred Átkarol Eső olvad az arcomon Te a növény csak ekkor élsz Hogy képet fessen A múltba néz Az elme Ami fáj S hogy a sivatag milyen Táj Viharban De újra mély És a testem a lelkedé A lelkedé Mélysötét Sötétkék
Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Hideg tested Marad még Csak a lelked érje fény Meg a víz És a messzeség Ami mindig újra meg újra mindig Újra hív Meg az álom, meg a vágy Meg az örök megváltás Ami benned él, ami mély És a testem a lelkedé Mélysötét Sötétkék
Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Szélben ázunk, akárcsak Ő viharlelkeket ismerő A kezed kezemtől Elszakad Ahogy itt van, most is Megmarad Ez a kép ami fáj Ami most is ordibál Hogy szeress amíg mély És a testem a lelkedé.
Óz és a Csodák Temploma
Körben a hangok, fények A varázsló keze körbe zár A szívemet pörgeti, félek Ma is ugyanaz a tegnap vár Ez az a hely, ahol érzem Hogy elmondhatom mi ami jó A gonosz mellém lépett Meghallgatna, de elhal a szó Valami mélység a fejemben Valami kékség a szememben Van egy kérés a lelkemben, itt benn Pont olyan szív kell Mint a többi Ne átkozz el Segíts hinni Pont olyan vér kell Mint a többi vagy áldozz fel Tudok hinni Remeg a testem, a lábam Túl hosszú ez a hallgatás Eljött az ideje, vártam Hogy szülessen egy megoldás Ásom a sírom és hallom Színekbe borít a hang Magasba húz, megborulsz Nem lehet még tiéd a rang De nem gyűlöl sem téged â varázsló és fényben él S lehet egy óhaj, amit te vagy én Valaki elmesél Remeg a tükör, vérzik a szám Gonosz a hallgatás Legyek semmivel sem rosszabb Mint körülöttem bárki más.
Rituálé
Bennem élsz, vigyél el, szüless újra át Tekints rám s tiéd lesz az óceán! Gyere velem úgy, mint aki ezer álmot élsz Te a víz, ami hív te a mélyben is fényhez érsz Gyere velem tűz, mint aki örök fényt ígér Ez a szív vagy a vér mi a fájdalom s mennyit ér Benned él, változás minden újra más Tekints rá, s tiéd lesz az óceán Fényben áll, vigyáz rám bárhol is érjen a vég A színe zöld, hideg kör ez örökkön tartó lét Gyere velem úgy, mint aki hazug völgyben élsz Te a bűn, ami tép te a Testben is célhoz érsz Gyere velem kín, mint ami mindig elkísért Ez a vég, vagy a tér, mi az élet és mennyit ér Ami mindig elkísér Amit elmesélB Amit jó ha tudsz, s ha fáj is van Hogy mindig újra élsz! Gyere velem úgy, mint aki újra másra vártB Te ha félsz, vagy ha fáj, te mindig mélybe vágysz.
Lepketánc
Megvárt a reggel, az álom itt hagyott Nem mondta el, hogy meddig tart meddig kell Elért a fényben, hogy megtudja a végét Te vagy csak velem, mert megkaptad a szélét
Vidd el a csendet már nem bírom tovább Sötétben ülve oly súlyos a mélység és a vágy Akarom újra, hogy széttéphessem veled Magkapták a port az agyam és a vérerek
Szólj hozzám ha érted Méreg vágy Hallgasd el ha kérem Lepketánc
Ne áruld el, hogy milyen a szó Tudom, hogy félsz, mégis jó Ne mondd el még, Hogy milyen, ha szép Hazugnak érzed, ha bejön a kép
Ha tisztul a kép, ne mondd, csak Kérd a fényt magad is megkapod Az arcokon a porba Hulló szavakon lépkedve Félek nem tagadom
Szemében a vérem, úgy zihál a vágy Üvöltenék most is, hogy nem, nem megy tovább Add a szád, hogy megkapjam a port Nekem is maradt még egy csepp a sivatagból
És hogy miért ilyen az álom, ha a fényben megint rám nyit a bűn Hogy miért nem találom, ha agyamban már túl nagy a zűr Olyan, mint az élet, ha magad éled ami nem túl sokat tehet érted De eléd tárja a képeket, vagy eltakarja végleg a lényeget.
Tükör
Ezer szín, az arca szembe néz Benne van A jövő, a jelen és a múlt is megtalál A madár mélybe szállt
Hideg fény, de a lelke zöld Ajka mögött egy hazug vércsepp A szemfogára forrt Tudom ő is benne volt
A folyó partja él Rajta minden elvetél Ezüst színe fény Ami nem beszélne, nem beszélne
Amit ér Benne megvadulhat a vágy Mennyit ér? Hideg arca kékre vált Amit ér Tudom meddig Úr a lánc Mennyit ér? Velem Újszakákon át...és vár Vár!
Naiv szempár és gyűrött arc Zordnak látszik a növény, Amely eddig sivatag földjén nőtt Nézd a színe mégis zöld
A hegyek csúcsáról mélybe húz Mégis érzem, sőt tudom, mert látom Hogy a bálvány színe kék Vele haza is eljutnék
A folyó partja áll Rajta minden megtalál Arcom színe fény Ami nem beszélne, nem beszélne
Amit ér...
Kígyó
Álom Erdő kép Körbe néz Méregfoga Vérhez ér Olyan hosszú az út Mint a teste is A kígyó szíve bennem él Nekem ne mond el Hogy ő mit él át Éhes szeme könnyben áll Olyan hosszú az út Mondd, hogy mi vár még A kígyó szeme földre száll
Ő a föld, s az égig ér Figyel rám Ez a test és köztünk él Ma még vigyáz rám
Meddig ér el Éget Mondd, hogy élek Félek Meddig ér el Méreg Fémzöld teste
Vörös sziklák közt Társra vár éhes szive földet ér Olyan hosszú a test És csak körbe jár a kígyó meleg vért Ígér soha ne szólj rá ő bennem él A parancs szelíd könyörgés Olyan hosszú az út és elég már A kígyó lelke földbe száll.
Ma...
Rám száll a hajnal Ma egy egész más nap vár Túl tiszta aggyal Mégis valami bennem jár
Meleg tenger víz És a mélység Hív, de ez más Nincs halálvágy
Hegyek ormán száll, ez a vég Vagy csak nem értettem még
Valami ösztön mászott rám Valami hív Valaki engem választott és istenít!
Miért vagyok ma jól? Hisz vérem ma csak tisztán vér Miért esik ma jól? Ha ő is a szemembe néz
Miért vagyok ma jól? Hisz vérem ma tisztán ég Miért esik ma jól? Ha rámtör a fény
Félek, ha vége Minden másként lesz, mint rég Más lesz a fénye Ha a nap az égre lép De még zöld a tó És a sivatag Meg a sarkkörön a hó Tudom mennyit ér Meg a fény Hidd el bennem él a jó
Valami börtön nyílt meg Nézd, valami hív Valaki engem választott és istenít!
Miért vagyok...
Tudom, hogy hisz bennem S hogy milyen mély ami vár És ha tőlem kér Vagy velem jön, Vagy velem száll.
|