Ragadozó

Jövök, akár egy szélvihar, ami a szabadban talál
Üldözlek, vadászlak, mint egy áldozatra, amíg nem talál
Egy ragadozó, elakad a szó, mégis küzd foggal, körömmel
Adrenalin táncol a szívével

Bárhol jársz most, bármi rejt és bárki lát
Egy megszállottként vadászom rád
Üldöz a szerelmem

Minden perc, amíg élek
Amíg a vér az eremben jár
Minden kép, amit látok s engem lát
Minden szó, amit hallok
Amíg a testem visz tovább
Addig hajt, amíg nem találok rád

Jöhet akár a mennyország, vagy a pokol tüze, ami az utamba áll
Mint egy megszállott szerelmes, aki ölni is tudna, úgy kíván
Kereslek égen, földön, én küzdök örömmel
Adrenalin táncol a szívemmel.

Tetovált sorszám

Én mindent elmondok
Bevallok mindent, mert elkövettem szinte mindent, amit lehet
És kegyelmet nem kér
Mert szinte minden szánt szándékkal történt
Én elhagyok mindent
Amint csak lehet. Anya, felejtsd el a nevet, amit adtál nekem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem

Nekem ez a hely már nem mond semmit
Nekem ez a hely egy rémálom

Nekem ez börtön, ahol ragad a körmöm alá vakolat, tégla, máz
Ahogy kaparok tíz ujjal ki a fényre, nincs nappalom, se éjszakám
Nekem ez a hely, egy kényszerzubbony
Nekem ez a hely egy zárt osztály
Nekem ez börtön, ahol feszül a bőrömön egy tetovált sorszám

Én mindent elmondok
Bevallom neked, csak hogy tudd, hogy hol a helyed, mert te is ugyanaz vagy, mint én
És kegyelmet nem kér
Mindegy, hogy fekete vagy fehér, vagy éppen mi a hited
Én elhagyok mindent
Nem vagyok szent, egy szemen szedett hazugság a szerepem
És ne gondoljon rám
Senki se sehogy, amit ebben a testben tettem.

Radioaktív

Érzem a bőrömben,
Hallom a lüktetésben,
Érzem a levegőben, amit beszív a testem.
Látom a vaksötétben.
Minden könnycseppben.
Hallom minden pillanatban itt benn, az elmémben.
Táncol a csontjaimban,
Lüktet az izmaimban,
És minden ízben, ami a nyelvemhez érhet.
Érzem az illatodban,
Gyilkosban, áldozatban
Ezt a különös lényt, ami éltet.

Mindenhol utolérhet, szabadon.
Nem bír vele erő se hatalom.
Akár egy modern bomba, ami radio-
Ez is radioaktív!

Érzem a fájdalomban,
Örömben, bánatban,
Hallom az elmúlás utolsó sóhajában.
Minden állatban, növényben, emberben
Ezt a különös lényt, ami éltet.

Ami vagy

Ne legyen kevesebb a szereped,
Mint ahogy kell, és ahogy szereted.
Nem kell fődíj
Az élet nem jó vagy rossz film.

De ne csak azt add elő, ami vagy
Te azt add oda, ami vagy majd
Csak ez a két út van.
Menj és válassz!

Vedd el, ami csak kell, ami jár
Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt
Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd
Ha szeret is, törd össze a szívét
Vagy add át azt, ami neki is jó
Legyen más Trójában a faló!
Te legyél mindig kint,
Vagy legyél mindig bent,
Te legyél mindig fent,
Vagy legyél mindig lent.
De az, ami vagy - csak azt add!
Az, ami vagy - csak azt add!

Ne legyen örömöd, ha letöröd,
Másnak az örömét, ha leköröz.
Ez nem verseny.
Nem eszik forrón, se nyersen!

De ne csak azt add elő, ami vagy
Te azt add oda, ami vagy majd
Csak ez a két út van, nincs több.
Menj és válassz!

Vedd el, ami csak kell, ami jár
Ne mondd el, mi a hibád, ami bánt
Rejtsd el úgyis, ha nem a tiéd
Ha szeret is, törd össze a szívét
Vagy add át azt, ami neki is jó
Legyen más Trójában a faló!
Te legyél mindig kint,
Vagy legyél mindig bent,
Mert jó és rossz jöhet,
De csak az, aki sose hibás,
Az vessen rád követ.
Az vesse az elsőt!

Nincs végleg vége

Nincs tűz, ami véletlen ég
Nincs út, amin nem járt még más
Nincs robot, ami magától lép
Terv nélkül egyszer csak talpra áll
Csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ
Ahol él, és amerre jár

Lehet, hogy nem volt soha más ilyen
És még nem szólt soha rád így senki
Az élet, ami nem ér véget
De mi lesz a folytatás?
(Ha azt hiszed, hogy végleg vége, ha vége)

Nincs hang, ami semmitől van
Nincs pofon, amit ne adna más
Nincs olyan nap, hogy ne lenne nap
Csak a felhő takarja esetleg el, de láss!
Mert csak egy vak hiszi azt, hogy ez világtalan világ
Ahol él és amerre jár.

Olyan az élet...

Néhány szó, ami mindenkiben az,
És ugyanolyan jó,
Vagy csak néhány nap, ami mindenkiben él,
Örökre megmarad
Bárhol jársz, mindig valaki, valamitől
Kemény, mint a kő
De a szíve nem tud fájni, eljön az idő
Könnyebben törik, mint a jég

Reggel ott, ahol a Nap, ha kel
Éjjel ott, ahol a Hold figyel
Minden csillagon a fény
Hülyeség, hogy nem érdekel

Olyan az életed, amilyet kívánsz,
Figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz
Pont az a story vége, amire vársz
Legyen happy end ha véget ér

Néhány jel, néha mindenkinek kell,
Hogy nincs egyedül
De bármi is jön, amit másokkal teszel,
Az egyszer visszaköszön
Bárhol jársz, mindig valaki, valamiért
Valamitől fél
De a szív nem bátor, az élet olyan, mint a szél
Hullik, mint fáról a levél.

Black-Out

A szál itt fut tovább, minden fekete-kék
Ha lehet, legyen minden az, amit ér
De ma egy egész más nap vár
Visszhangzik minden, amit leírtál

Tíz éve egy garázsban részegen
Én rád is emlékszem
Öt évre rá spirál és zöld legyen
Anyagra éhesen
Pár éve az Isten állata
Az Úrhoz csendesen
De mindig a színpad az otthona

Van, aki mindig erre jár
Más már régen másra vár
Sok ember mindent elfelejt
Én meg semmit
Néhány arc így is elvisel
A többi másnak gondolt
De én már elmondtam mindent

Milyen a szárny, ha letöröd
Legyen a zöld az örömöd
De ma egy egész más nap vár
Visszhangzik minden, amit leírtál

Tíz éve egy garázsban részegen
Én rád is emlékszem
Öt évre rá spirál és zöld legyen
Anyagra éhesen
Pár éve az Isten állata
Az Úrhoz csendesen
De mindig a színpad az otthona
Itt él csak.

A törvény ugyanaz

Van aki semmit nem csinál,
Van aki csendben ordibál,
Van aki örömöt árul, a másik a sarkon egy drogdealert vár.
Van aki hataloméhesen,
Van aki mindig kéjesen,
És akad olyan is, aki mindig a kiutat keresi.

Itt lenn a Földön, vagy a levegőben, vagy a vízben...

Sok mindent láttál már.
Bárhol a Földön a törvény ugyanaz mindig, csak másképp.
Mindent hallottál már.
Az okosabb enged, az ostoba szenved mindig, csak másképp.

Van aki mindig elhiszi,
Van aki direkt átveri,
Van aki örömöt keres, de csak olyat talál, ami már másnak nem kell.
Van aki semmit nem tanul,
Bárkinek minden megy szarul,
És olyan is akad, aki mindig a kiutat keresi.

Nap

Poros út, zöld táblák, fák és kövek
Bárhol és bármerre jársz
Ahol felkel a Nap
Ez az érzés haza vár
Az élet másik oldalán

Alig van egy hely, ahol a közelembe férsz
Én is mennék feléd, de eltakar a kép,
Ahol a pénz az úr, az idő meg pénz,
De a legjobb orvos meg az idő, hogyha vérzik a szív,
De ezt mégsem tudja tőlem megvenni,
Senkise mondja meg mennyi
Az ára annak, amikor hiányzol,
Mert tudod, több vagy nekem koldustól meg királytól
Ez engem éjjel-nappal leláncol,
Nincs az a kincs, ami megállít,
Tudod, elmegyek bármilyen határig.

Poros út, zöld táblák, fák és kövek
Bárhol és bármerre jársz
Ahol felkel a Nap
Ez az érzés haza vár
Az élet másik oldalán

Alig van egy pár év, látod, alig van idő
Mint a ménkő, az élet vad szerető
Ahol úgy hatvan év, nagyot harap,
És aki egyedül halad, annak a végén mondd, mi marad
Mert a lényeget pénzért nem veheti,
Senkise mondja meg mennyi,
Az ára annak, amikor hiányzol,
Mert tudod, több vagy nekem koldustól meg királytól.

Még egyszer

Ismerlek régről,
És tudom, hogy mit jelent, neked egy társ
Már fújom kívülről
Igen, hogy csak hallgassak rád
Mert ilyen ez a világ
Hogy szeret vagy gyűlöl, mindegy
Egy démon nem változik angyallá
De én úgy látom, szűkölsz csak
És úgy omlasz majd össze, mint egy kártyavár

Mindegy, hogy mire gondolsz
Mindegy, mit látsz
Mindegy, hogy mit beszélsz, már nem hat rám

Már ellőtted
Ördögöt festesz a falra
Ez a szöveg gyenge
Ez már nem hat rám

Ismerlek hírből
Én tudom, egyedül vagy, és hogy miben hiszel
De beszéljünk tényekről
Mert hiszen hallgatni arany, hogyha üres a fej
Hogy szeretsz, vagy gyűlölsz, mindegy
Azt te se hiszed el, hogy bármit megtehetsz.
És lehet, hogy szűkölünk majd amikor rájössz
Hogy ez a hiba volt a végzeted.

Mindenki, mindegy ki

Mindenki és mindegy hogy hol él
És mindegy ki, mindegy, hogy mi a neme
Mindegy, miért teszi, vagy miért nem tesz meg valamit
Mindegy, hogy hisz vagy nem valamiben

Mindenki megfizeti, amit kért
Mindenki kölcsönből él
Mindenki tartozik valakinek
És nem marad adós senki a végén.

A körúton

Néhány esti fény
A körúton hideg szél tépi az ágakat,
Egy üveghang hozzám ér.
Én bízom benne majd,
Hogy a hajnali fénnyel jössz,
És csendben átkarolsz,
Majd halkan elmondod, hova viszel.

Várom, hogy eljössz,
Itt vagyok rég.
Megfogom a szárnyad,
Minek fék.
Veled az úton
Ragyog a fény,
Én fogom a szárnyad,
Emelj még!

Néhány halk zörej, (ez a kezemről a lánc)
A körúton a földre hull
Az arcom hófehér, de szemeimben Te ragyogsz.
Én bízom benne majd, hogy a hajnali fény majd hoz,
És csendben hozzám érsz,
Majd halkan elmondod, hova viszel!